Krakkó

 

Krakkó városa a Visztula (Wisla) völgyében terül el a Kárpátok északi lábánál, ahol a kislengyelországi dombvidék kezdődik. A legenda szerint Krakus király a Visztula partján emelkedő Wawel-domb barlangjában élő és a környéket fenyegető sárkány megölése után a dombon palotát állíttatott, és ezzel megalapította a várost. A valósághoz inkább közelebb áll, miszerint a mészkő alapokból álló Wawel-domb – ami a miocén korszakban vetődéssel jött létre - már ősidőktől kezdve lakott volt, ahová a középkor során szlávok települtek. Őket követte a Visztula-völgyben élő lengyel törzs tagjai, a viszlánok.

 

 

 

Krakkó - Rynek (főtér)

Krakkó főtere, a Rynek (foto: Svetlana Zhukova, Flickr.com)


 

 

Krakkó Európa egyik legszebb városának számít. Építészeti örökségét és az európai kultúrában betöltött, a középkortól meghatározó szerepe elismeréséül 2000-ben Európa Kulturális Fővárosa címet kapott. A 800 000 fő körüli lakosságszámával az egyik legnagyobb lengyel városnak számít. Krakkó hagyományosan a lengyel kulturális élet központja: a mozik és a színházak száma meghaladja a harmincat, miközben közel negyven állandó vagy időszakos tárlat várja látogatóit a múzeumokban. Krakkó felsőfokú tanulmányokat folytatók fellegvára is. A városban székelő régi hagyományokkal rendelkező Jagelló Egyetemmel együtt a városban több mint tíz felsőoktatási intézmény működik. Krakkó öt évszázadon keresztül királyi székhely is volt, ami nagyban befolyásolta építészeti emlékeinek és látnivalóinak kialakulását.

 

 

Bár mára gazdasági-kereskedelmi súlyából Varsó és az északi városok felemelkedése miatt veszített, a történelem során jelentős szerepet töltött be az Európa és az arab világ közötti kereskedelemben, része volt a „tatár-út”-nak, a „posztó-út”-nak és a „só-út”-nak is.

 

 

A város vonzerejének legnagyobb bizonyítéka napjainkban, hogy évente közel 4,5 millió turista keresi fel, ráadásul ez a szám eloszlik az egyes évszakok között. Általánosságban azért elmondható, hogy a nyár közepén érkező turistaáradat elkerülésével, leginkább a tavaszi és a kora őszi időszakban érdemes meglátogatni a várost. A téli pihenést főleg a nyugalmat kedvelők választják. Ilyenkor az épített örökségen túl külön élményt jelent a dél-lengyelországi téli táj látványa, valamint a középmagas sípályák nyújtotta aktív kikapcsolódási lehetőségek.

Visztula-folyó

A Krakkót kettészelő Visztula (Wisla) folyó (foto: UnorthodoxY, Flickr.com)

A város középkorban kialakult, sakktábla szerű utcarendszerét idegen szemmel is könnyű átlátni. Ennek ellenére azonban érdemes turistatérképet vásárolni, amiből több fajta is viszonylag kedvező kapható a szuvenírokkal kereskedő árusoknál. A látnivalók viszonylagos koncentráltságát kihasználva érdemes Krakkót sétával körbe nézni, azonban a nagyobb távolságok megtételére használhatjuk a jól szervezett és nem túl drága villamoshálózatot is.

 

 

Krakkó – egykori lengyel koronázási székhelyként és egyetemi városként – több szálon is jelen van a magyar történelem és kultúra emlékeiben. Nagy Kázmér halála után Nagy Lajos magyar király került a lengyel trónra Ludwik Wegierski (Magyar Lajos) néven. Később lánya Hedvig (Jadwiga) Jagelló Ulászlóhoz ment férjhez, aki Hunyadi János oldalán II. Ulászló magyar király néven esett el a várnai ütközetben. 1576-ban Báthory István erdélyi fejedelem került a lengyel trónra. Halálával nem csak a magyar-lengyel dinasztikus kapcsolatok szűntek meg, de a trónra jutó svéd származású III. Zsigmond király a koronázási székhelyet is Varsóba költöztette.

A XV és XVI. században Európában teret nyert a humanizmus, aminek egyik fellegvára a Krakkói Egyetem volt. Itt volt diák Mikolaj Kopernik (Kopernikusz), de számtalan magyar diák (a beiratkozottak közel húsz százaléka) is itt végezte egyetemi tanulmányait. Krakkóban került kiadásra Károlyi Gáspár vizsolyi Bibliája, de az első magyar nyelvű kalendáriumot is Krakkóban nyomtatták.

További képes információk Krakkóról és Lengyelországról

 

Megosztom a Facebookon